4 évvel ezelőtt kezdtem el egy vadiúj, kutyákkal tarkított életet: kutyakozmetikus lettem. Imádom a kis szarosokat, de az elsődleges oka ennek a döntésnek az volt, hogy minél kevesebbet kelljen emberekkel foglalkoznom. A fene sem gondolta, hogy ennyi érdekes, mókás , vagy lökött gazdival hoz össze a sors.
Annyira megszerettem ezt a hivatást, hogy már nem cserélnék senkivel. Szándékosan nem használom a “munka” kifejezést, mert számomra ez nem az. Én kutyázni járok, nem dolgozni. Ez az életem. 🙂
Mivel szeretem a változatosságot, nem csak szalonban dolgozom, hanem kijárok házhoz is. Így lehetőségem van arra, hogy ne csak a kutyival ismerkedjek meg, hanem a komplett családjával. Ami sokszor nem komplett. 🙂 És amennyire eleinte nem akartam emberközelségbe kerülni, mára alig várom a dumcsizásokat, sztorizgatásokat. Roppant jól szórakozom rajtuk, amikor csillogó szemekkel mesélnek a kis vakarcsok szokásairól, heppjeiről. Minden kutyus önálló egyéniség. Engem pedig mindannyian érdekelnek.
A kutyákon keresztül találtam vissza az emberekhez…
Kommentek