Elég szürreális élményben volt ma részem. Kapcsolatban állok egy doktornővel, akinek a kutyusát általában az ügyeleti idejében nyírom a pihenő szobában. Nyáron hallottam róla, hogy kirúgták, mert alkohol problémái vannak, ami -lássuk be- nem szerencsés egy orvos esetében. Pár napja felhívott, hogy elköltözött egy másik településre, ugyan menjek már el hozzá Lucykét rendbe rakni. Meg is érkeztem tegnap késő délután hozzá épen és egészségesen, ő pedig roppant boldogan várt az ajtóban. Túl boldogan is: segg részeg volt.
Képzelj el egy 60 körüli nőt platina szőke hajjal, akkora műszempillával, amivel a szoba közepéről leporolhatja az összes szekrényt anélkül, hogy a tappancsát megmozdítja. Nekem a vállamig ér, úgyhogy így képzelném el a nyugdíjas, alkoholista Törpillát.
Ott volt egy másik nőci is, hasonló vidám hangulatban. Döbbenetes volt, ahogy körülrajongtak, affektálva túlmagyaráztak mindent, miközben a járásuk leginkább Ace Venturáéhoz hasonlított. Kipakoltam a motyóm, mire közölték, hogy annyira jó lenne, ha a kutyát kiszedném az ágyból, mert őket megharapja. Egy ördögi yorkie-ról van szó, aki amint meglátott, hanyatt vágta magát egy kis poci simire. “Aztaaaa, hooogy csinálod?” A válasz csak egy mosoly volt. Nem akartam megmondani nekik, hogy a kutyák utálják a részegeket.
Nyiratkozás közben felváltva hallatszott be nevetés és sírás, mulatós zene, kiabálás, aztán dokinéni kidőlt. A telefon folyamatosan csengett, de nagy ívben szart rá mindenki. Lucykével nagy összhangban működtünk együtt, pikk-pakk készen lettünk. Már pakoltam össze a cuccom, amikor kopogtak. Kis idő elteltével Andrea berobogott hozzám még mindig fátyolos tekintettel:
– Hoztak pálinkát. Szerinted vegyem meg? Ha nem veszem, ki kell mennem a boltba. De vegyem meg? Vagy ne?
– Nem tudom. Ismered őket? Milyen pálinka?
-Nem ismerem. Nem tudom, flakonban van.
-Hát, akkor szerintem ne. Ki tudja milyen pancsolt szart adnának. Mi van, ha fagyálló? Vagy valami méreg?
-ÚÚÚÚÚÚÚ, tényleg. Akkor nem veszem meg.
Gyorsan összekaptam magam és elhúztam a csíkot, mielőtt a kint ácsorgó cigók megvertek volna, amiért rontom a biznict. Szerettem volna érzékeny búcsút venni a doktor nénitől, de éppen meseországban járt…
Már rég leszoktam az előítéletekről, pont az ilyen esetek miatt. Nem számít, kinek milyen végzettsége van, vagy honnan jön. Rengeteg cigány vendégem van, akiket kedvelek, mert rendesek, jóravalók. És vannak magasan kvalifikált, gazdag vendégeim, akik megérik a pénzüket. Hát, ez is élmény volt. 🙂
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: